Nincs minden hiába…
Messzeségben alkuvón megállva…
Hatalmas csendet kiáltva…
Szólok én az egyetlen…
Ki nem egyszer hibázott…
S másoknak kegyetlen…
Arcát elfelejthetetlen…
Rúnákba vésve vitázott…
Ég felé annyi átkot szórva…
Áldással térek ma is nyugovóra…
Sötétség mely engem átkarol és szólít…
Egyszerű dalom értetek száll és hódít…
Feledve a bűnt és azt ami bánthatott…
Alkonyként győzi le mi kettőnk közé állhatott…
S a nap végén szívemet kitárva…
Rájövök hogy
Nincs minden hiába…
