Felénk a boldogság ára pár utcában kimerül...
Te rózsaszínben látsz mindent...
Nem éri meg...de majd kiderül...
S hogy a szerelem elhidegül...
Csodálkozol rajta?
Mondtam hogy Rómeó egy narkós Júlia meg szajha...
Viszont nem a legjobb fajta...
Rómeó nem telhetetlen neki ennyi bőven elég…
Bár a szenvedélye addig tart míg az első pakkja elég…
Ez itt a Rómeó és Júlia csak egy kicsit másképpen…
Modern korok átka hogy benned én is mást véltem…
Felfedezni…az elmém még magamnak is nagy falat…
De legalább Júliának nem kell mondanom
hogy gyerünk kicsim hagyd magad…
Új évadot adnak…
Én meg tesztelem rendesen…
Ahogy beájultatok pár napja…
Most mutatják a kettesen…
A híradó rólatok, az utca meg rólunk szól…
És itt bíborszínű tinta folyik ki a tollunkból…
Miközben…
Az önmegvalósítás nyomja homlokodra fegyverét…
Itt mindenki bólogat de igazából egy sem ért…
És bánod hogy a lelkiismereted tetten ért?
Mert rossz útra is tévedsz olykor?
Hidd el nem miattad nem jön el a jobb kor…
A bűneimet én se bánom…
Igazából te sem teszed…
De ne hidd azt hogy még
Egyszer én leszek a fegyvered…
A kapucnit feldobom és széttárt karral nézek fel…
„Boldogságot akarok vagy elevenen égess el”
/2010-03-11/
