Dörög az ég és esik az eső…
Talán lelkem kivetülése ez a természeti erő…
Fáradt vagyok ezért írni sincs már kedvem…
Álmatlanság ellened már mindent megtettem…
Sok dolog van amit talán túl jól értek…
Körülöttem fekszenek a felhúzható vértek…
Mert most saját magam ellen vonulok hadba…
Ha a múltra gondolnék a szívem megszakadna…
De van pár dolog amit soha meg nem értek…
Talán a születésem napján az angyalok szabadnapot kértek…
Mert nem tudom felfogni hogy lehet az…
Hogy nekem a „jó” mégsem ugyanaz…
Hogy nekem mindig a legeslegjobb kell…
Amit egyszerűen persze soha nem érek el…
Csak játszok a gondolattal hogy mi lesz majd velem…
Ha ezt a játékot is oly könnyedén megnyerem…
És a végén egymagam emelem a kupát…
Jaj miért nem játszhatok én is néha butát?
Nem tudom miért hajt a vérem oly olthatatlanul…
A lélek után aki ha enyém lesz nyomban megvadul…
Miért nem fogom fel hogy hiába nyerek…
Legbelül akkor is csak egy zöldfülű leszek…
Mert hiába az évek és a tapasztalat…
Az elmém ami elém gyorsan tapaszt falat…
Ha enyém is lesz majd a legfinomabb falat…
Tudom számat tátva tartanom sokáig nem szabad…
Elgondolkozok azon hogy miért nem remeg a kezem…
Amikor ebbe a játékba önként és dalolva jelentkezem…
Honnan az az erő ami ilyenkor belőlem fakad…
És más időkre vajon bennem miért nem marad…
Koponyám falára vésett elfogadhatatlan tudat…
Nekem csak az az irány tetszik ami másnak mutat utat…
Vajon ugyanaz az ember vagyok kintről amit belülről látok…
Vagy ez is csak a hangunkhoz hasonló megtévesztő átok…
Vagy már rég valaki más irányít itt belül…
Aki ezeken a gondolatokon most jókat derül…
Napról napra erő kell hogy ráeszméljek arra…
Hogy ez a gyászos játék nem a legjobb fajta…
Mert minden egyes kivágott játszma sok ezret ültet…
Szóval hiába lennék az aki ellenük egymagában tüntet…
A szabály csak annyi hogy itt tényleg nincsen szabály…
Ha nem figyelsz barátom téged is elragad a dagály…
Kérdéseim így fojtogatnak ma este…
Maga elé bámul aki a válaszokat kereste…
A sors kell már megint ahhoz hogy valaki arcon verjen…
Megalázva elballagok csak hogy látnom ne kelljen…
Azt a kopár mezőt amit magam mögött hagyok…
Egy örökre utolsó győztes vitéz vagyok…
