Te és Ő...majd Én…
Te vagy az kit
Szükség idején hívnak…
De birtokolni hiába
Akarnak soha nem bírnak…
Én vagyok az kit nem
Hívtak mégis itt vagyok…
Elfogadni nem kell
Én akkor is maradok…
Ő az akit kétségem és
Gyengeségem szült világra…
Ebben a percben is
Emlékeztet minden egyes hibámra…
Egy kép izzik még mindig
Hiszen beleégett fejembe…
Mond te mit csinálnál
Ha itt lennél a helyemben?
Máskor csak veled
Szemben ültem és nevetve…
Gondoltam arra hogy
Más ember is lehetne…
Aki mint én most
Pályázik a szerepre…
Vagy jóízűen kacagva
Gyorsan elfeledne…
7 ezüstbe került de
Megfizettem az árát...
Hanyagságom felülmúlja
Sokak botorságát…
S most fohászkodom hozzád
Kétes arcú istenség…
Hogy visszakapjam egyszer még…
Amit mások úgy hívnak
Jóízű testesség…
Bár ezt se mondhatom hisz
Soha nem volt az enyém…
De egyszer elérem esküszöm
Annyi erő szorult még belém…
És ha eljön a dicső pillanat
S magamnak tudhatom…
Talán az egész világot is
Egymagam uralhatom…
Hisz erős léleknek lesz
Erős evilági támasza…
És megválaszolttá válik a
Kérdés amit most még
Nem méltatok válaszra…
2009-07-06
