Öngyilkos érzés ez mar téged belül…
Kitérni nem tudsz s ő el nem kerül…
Meghalnál érte de értelmét nem látom…
Most is tétlenül szenvedsz kedves barátom…
Rá kéne ébredned hogy rémálmaid…
Miattad születnek s ért vágnak itt…
Kivéreztetnek lassan s koporsó helyett…
Nem fogsz kapni mást csak egy újabb csúnya heget…
Nem mondom mit tegyél…
Azt neked kell tudnod…
De önállóságod csak henyél…
Mióta életed elosztod…
Tudod ez is csak egy játék…
Olyan adok-kapok dolog…
Nem vagy már többé árnyék…
Aki a háttérben mozog…
Bízz egy kicsit magadban…
Csak ennyi amit kérek…
Ne higgy a hazug szavakban…
Azok élősködve élnek…
Még mindig tudsz változtatni ez csak rajtad múlik…
Hogy büszkeséged megmarad vagy a porba hullik…
Vedd kezedbe a sorsod mert itt tőled függ minden…
Ezt életnek nevezik és vészkijárat nincsen…
Érzésekkel teli ahogy fájdalmasan vége…
Naivságod megneszeli és irtózatos mérge…
Hatol beléd megint és újból magához láncol…
Aztán saját hibája miatt majd téged vádol…
Öngyilkos szerelem mert bele is halhatsz…
Így érzed helyzeted és engem meg se hallgatsz…
Igen meg fogsz majd halni… mindig ez vége…
De újjászületsz másnapra s újra ragyogni fogsz végre…
