Mint ahogy a zápor rejti a fénysugarak útját…
Úgy ölöm bele minden cseppbe gondolatom búját…
Gyere fojtsuk alkoholba állandó bánatunk…
Lehet nem lesz több alkalom, gyere most nem várhatunk…
A polcomon pár fénykép fedezi kicsinyke múltam…
Lehet másnak kevés idő de már 20 éves is elmúltam…
Tudod megrémiszt még néha hogy ennyi idő eltelt…
És hogy letértem az útról amit a Sors nekem kitervelt…
De mégis így lesz a legjobb, ha saját hibáimba halok…
Tudod nem kevés az érzés amitől ihletet kapok…
S bár a mindennapok megtörnek elhiheted még nekem…
Lesznek még olyan évek amikor nyár lesz minden telem…
Ennek addig nincs vége amíg teljesen le nem zártam…
Hiszen már megint zátonyra futott minden egyes vágyam…
De hidd el nem leszek az az egyetlen bolond…
Aki még ha utolsó is az első helyért tolong…
/2009-10-01/
