Áruld el nekem miért van az…
Hogy szemem lesütve is nyílik a gaz?
Hogy akárhol járok elkap az érzés…
Melynek nyomán születik e kérdés…
Miért keserű a siker mit elértem?
Miért nyomasztó a féltés mi belőlem…
Feléd és felétek önzetlenül fárad…
Bíborszín könnyem patakként árad…
Miért van az hogy nem hat meg a bánat…
Amely a mindennapok képeiből támad?
Miért van az hogy nem tudok örülni…
Amikor mindenki áll s én tudok csak leülni?
Egyszerűen kiveszett belőlem is a kincs…
Mely olyannyira részem mint ez a fekete tincs…
A képesség amivel a falak mögé látok…
Gondolataim kertjében még mélyebbre ások…
Azt hiszem szünet kell az egész világnak…
Hogy értelme legyen az összes hibámnak…
Azt hiszem szünet kell legfőképp nekem is…
Hogy ne hibáim közé soroljam e versem is…
