Életet a javából tudod ezt óhajtom régóta…
De mit várok a sorstól
Mikor magam vagyok sikereim béklyója…
Egy vörös szájra esetleg és pár szép szóra…
Vágyakozik lelkem s nem pár tékozlóra…
Régen csak éjjel álmodtam s azt gondoltam csoda…
Hogy én lehetek a lovag s kezemben a sárkány foga…
Ma már álmodok nappal is… felfogni alig bírom…
Hogy az éjszakai lovag lett minden bajom s kínom…
Éjszakai nappalok s én hunyorgó szemmel…
Álmokat élek ébren kiváló kedvvel…
Sőt magamnak is hazudok hogy a szívem…
Pár pillanatra fennragyogjon az égen…
Ez kell…
Ez nem…
Ez van s…
Mégsem…
Józan vagyok mégis és nem éppen szétszórt…
Bár gyakran fogadok baráttá egy-két bort…
Pár pohárnyi boldogságtól kiöntöm a lelkem…
Így hívnak engem józannak részeges nyelven…
Ez a nap sem lesz más csak egy újabb holtnap…
Mielőtt bárki bármit szólna…
S csak egy kérdésem volna…
Vajon hős vagy elbukott leszek majd holnap?
