Nyomorult reggel ablakomon beköszönt a Nap…
Nyomorult kedvvel de testem mégis erőre kap…
Az álmomon gondolkozok de csak sejteni vélem…
Hogy tegnap éjjel megint cselekedett sötét énem…
Részeg józanságom altat estéről estére…
Az álomkép csak hallgat s testemről testére…
Száll minden egyes bűnöm éjjel megváltásra várva…
S megtisztulva kullog reggel némaságba zárva…
Pedig jó lenne ha szólna sőt üvöltsön néha…
Hogy akaratom gyümölcse ne legyen oly léha…
Hogy próbálkozásaim ne fussanak görbe körbe…
És emelt fővel nézhessek még így is a tükörbe…
