Már nem ülök egymagam…
Már ül mellettem valaki…
Régről ismerős mosolya megtöri a csendet…
Nem fáj már semmi…
Tőled végem van s ennyi…
Karjaid közt átfonva lenni…
Megannyi egyetlen mosolyt keresni…
Barna hajzuhataga zuhan a vállamra…
És karom így kerül a helyére - a válladra…
A dolgok rendeződni látszanak…
Ahogy velem az érzelmeim játszanak…
S egyetlen mondattal járulok eléd…
Belőled ennyi nem elég…
