Ez nem az az idill amit megszokhattak a szemek…
Mert a fagy áldozatokat szed de a kabátom meleg…
A tél a pofádba nevet…én meg magamban röhögök…
Mert nem a megfázás miatt van h néhanapján köhögök…
Aki megérdemli annak simán előre köszönök…
Mert a tiszteletet nem felejtettem el leróni…
D a békét felejtsd el…a háborút próbáld megóvni…
A csillagokat lehozni…én már régen se próbáltam…
Inkább a felhők tetején ülve a lábam a fejek fölött lóbáltam…
Mindig jobb szót vártam…mint ami a torkomat kaparta…
A fa tetején keresik a kincseket d én szétnéztem lent az avarban…
Csak akkor jöttem zavarba…ha a családom rakott alám…
D örökké szeretni foglak benneteket: apám és anyám…
Én vagyok az örök telek nyarán a tavasz aki az őszre vár…
Aki csak a napsütésért él a hóesés rossz emlék ma már…
Graffiti Déva várának falán…és néha üvöltök mint akit befalaztak…
D ez is csak azért van mert a múlt tüskéi akaratom ellenére bennem maradtak…
Elmondtam már párszor…nyugodtan tartsatok hanyagnak…
Kitűztem a zászlót…előre bátrak…el csak a gyávák szaladnak…
Az én kutyáim ritkán harapnak…d akkor majd foghatod a torkodat…
Ha túl feszíted a húrokat te veréb aki a hátam mögött oltogat…
Vágod mi a legrosszabb abban hogy ha átlépsz egy határt…
Hogy csak későn veszed észre mit tettél…és itt elég nagy az ár…
Megettem már jó pár tanárt…a diploma mégse ér semmit a kezemben…
A tudás nem ad magyarázatot arra hogy miért mennek el azok akiket szerettem…
Az arcom párszor a tenyerembe temettem…d nem leszek többé vádlott…
Egy ideje megfogadtam már csak felfelé nézek…így lettem én is ÁLDOTT…
