Már csak mindent szemtől szembe,
Régóta nem élek titkosságban…
Hiszen akit a veszély őriz az érzi magát
A legnagyobb biztonságban…
Azt mondom magamnak
Holnaptól jobb lesz minden dolog…
Úgy érzem hogy nem vérzek
Mégis mindenki a véremben tocsog…
De ez nem elképzelhető
Mondhatni elképzelhetetlen…
Hogy minden amit leírtam
Eltemet egyetlen szerepben…
De ki nevében írjak
Ha nem a saját nevemben…
Bár már tudatom néha
Elévülten tehetetlen…
Ez már kevés számomra
Ennyivel nem érem be már régen…
Pedig ha tudnád mennyi
Csillagot láttam fent az égen…
És hogy mekkora szégyen hogy leesett az összes…
Valahova állni kéne de az álláspontom köztes…
Ne játszd nekem a szépet mutogasd magad csak másnak…
Nekem nem kell az esti mese én így is hiszek a valóságnak…
Te csak álmodj tovább mással de ne értem ébredj…
Lassan összeraktam magam nem hiányzik hogy szétszedj…
Nekem nem hiányzik az hogy a szavaimban kétkedj…
A szemembe nézve rájössz nincs ilyen még egy…
Ez lenne akkor hát az a rég megírt igazság?
Hogy hiába küzdök mindig elnyom valami gazság…
És hogy magamat is csak én látom hősnek…
Bár a csatáimban rendszerint én vagyok kit legyőznek…
/2010-01-27/
