Fáradt vagyok s mégis merész…
A büszkeségem az egyetlen rész…
Mely ha kell s ha nem kérem…
Bennem van és életre kész…
Olyan mint a tiszta vérem…
Maga a biztonság és egyben a vész…
Fáradt vagyok s mégis élek…
Minden nappal útra kélek…
S ha néha le-letérek…
Nem az irányt vesztem el csak téged…
Ez húzza mosolyra a szám…
Ahogy újra letérek s lám…
Megint otthon vagyok úgy érzem…
Ez lesz a hely ahol végleg elvérzem…
De tudom sokáig nem maradhatok…
Létemmel fel senkit se tarthatok…
S fáradtan de merészen…
Újjá születek egészen…
Hiszen messze még az utolsó gát…
Amit bíbor szemem is aligha lát…
S kevélységem átölel…
Így indulok újra el…
