Békét rejt a szívem s nem a vérre szomjas…
Te is lehetnél az aki a szememből olvas…
És nem kéne közönnyel hozzám fordulnod…
Szerinted van értelme ellenem harcolnod?
Az egy dolog hogy te úgy érzed nálam is jobb vagy…
Magad festett képben ecseted tökéletes nyomot hagy…
Tudod sokan jobbak nálam de te sajnos nem…
De ők is mellettem vannak s nem ellenem…
Elolvastál egyszer és azt mondod hogy ennyi…
A tested egy órára mit is mondtál mennyi?
Én soha nem azt mondtam hogy én vagyok a király…
De azért tudod minden embernek a tisztelet kijár…
Szóval téged is tisztellek tőlem nem kell félned…
Szavaid miatt nem kell rettegve élned…
Csak rád fér már egy kicsi helyre pofozás…
Ne pózolj kérlek ez nem címlap fotózás…
Tudod én írok is meg nem is…
Olyan ez mint egy régi mese…
Megjegyezhetnek vagy elfeledhetnek is…
Engem nem fogsz meghatni te se…
Mert én frísztáljba írok s nem görcsölök rajta…
Hogy ez a rím most melyikhez és hogy milyen fajta…
Attól nem kell félned soha hogy én majd oda ütök…
Inkább ezzel a versemmel homlokodra skarlát betűt sütök…
Én nem a világot készülök megváltani…
És nem is másoknak próbálok meg ártani…
Saját érzéseimet egy kis tapasztalattal…
Adom tovább büszkén ezekkel a szavakkal…
Tudod lelki békém titka csakis ebben rejlik…
Nem érdekel az sem ha soraim megfejtik…
Mert nincs ezen mit fejteni a sorok csak úgy jönnek…
Ha ellenem jössz majd ők biztosan fellöknek…
Én nyugodt szívvel élek mert tudom jól tettem…
Amikor ezt pár sort a papíromra fektettem…
És ha van még valami amit elém tárnál…
Válaszolok én is gyorsabban a vártnál…
