Tavaszodni kezd az idő hát én is elkezdek…
Elkezdem érezni hogy többé sohase vesztek…
Megírom hát újra mint ahogy sokszor megtettem…
A mai délutánon hogyan is éreztem…
Új fények lobbannak azt hiszem szememben…
Alkony vagy bíbor nem tudom hogy nevezzem…
Mert körülöttem ha nem is minden tökély…
Valami azt súgja legyen jobb a kedély…
Érzem hogy most talán még jobb lehetek…
Minden gondolatot megoszthatok veletek…
Talán kezd a papír és a toll játszóteremmé válni…
Rímek hada sorakozik és ajkammal akar hálni…
Talán az út ami ki van jelölve nekem…
Délibáb módjára játszik most velem…
Lehet nem kéne írnom most mégis megteszem…
Nincs olyan ember ki miatt tollam leteszem…
Mert rájöttem arra igaz már nem most…
Mennyit ér az igaz barát ki szívembe fényt hoz…
És lehet nem normális de szerencsére így van…
Néha kicsit furcsán néznek rám hogy mi van…
Mivel rájuk nézve némán elmerengek azon…
Nekem többet érnek ők mint bármilyen haszon…
Többet ér a mosoly mely miattam fakad…
Bánatuk remélem örökre elapad…
Tudod igaz barátaimhoz a két kezem is elég…
Nincs olyan hogy emlékeim szekrénye elég…
Mert lelkem alkonya mint egy mennyei ár…
Folyóként zúdul és mindennel szembe száll…
Eltörlök én mindent: haragot és bánatot…
Szívetek mélyéről mi titeket bánthatott…
Így festem meg Balázs színes képét…
Most hallom fejemben a szót…békét…
