A Tvben látom és a rádióban hallom...
Gondolkodás nélkül dühvel keveredik hangom...
Mert képtelen vagyok felfogni hogy lehet ez...
Akkor büszke ha bennünket senkiknek nevez...
Az én népem mocskolod áruló szavaddal...
Én ellened indulok bíborszín haraggal...
Mondhatnám csúnyán de mondom inkább szépen...
Ha kell én a hazámért adom a vérem...
Tudod amitől te rettegsz az nekem álom...
Egyszer visszavesszük földjeink bármi áron...
Már akkor magyar vért ittak ezek a szent földek...
Mikor az első szlovák kölykök még fel sem nőttek...
De nem pazarlom tovább rád becses tintámat...
Nem adok több okot hogy miattunk tépd a szádat...
Ez nem szélső jobb gondolat, ez csak egy hazafi dühe...
Meglásd egyszer majd téged is utol ér az igazság tüze...
