Kedvességem felőrli a közhelyes bánatot…
Így a sötétség bíbor színné válhatott…
Mindenképpen egyszerű de semmiképpen valódi…
Az álomkép amely vágyaimból fog adódni…
Gyengécske kar vezeti de erős a hatása…
Papírom éjről éjre tollam tintájának lakása…
Szereti így az életet és maradása végleges…
Hozzá szólni tudom közhelyes de érdemes…
Tollam, kedves tollam, aprócska barátom…
Valószínű túléled majd távoli halálom…
Akkor amikor már nem lesz a Földön maradásom…
Mesélj rólam miközben haladsz a jól ismert csapáson…
Remélem valaki rád talál és befejezi azt…
Ami Alkonynak jelentett pár sorban tavaszt…
Amit Bíbor szemmel és kacsintva kezdtem…
És 100 év se elég ahhoz hogy végleg befejezzem…
2009.04.24.
