Rájöttem te vagy a lány akit megismerni mindig is szerettem volna…
És hogy mára talán sikerülni látszik…ezért hozlak szóba…
Nem ismerlek még igazán…
De minden szavam igaz ám…
Amit mondtam és mondok még…
S meg semmit se fontolnék…
Amit érzek most a papírom issza fel…
Most nem hiányzik a döntésből a tiszta fej…
Részeg gondolatok térnek napról napra vissza…
Bár szeretem a pálinkát ajkam mégse issza…
Most a józanságom is elég bódító…
S bár tudom nem vagyok egy hódító…
De lelkem ha tudna most ordítana…
És még némán is téged szólítana…
Mosolyogj rám és mond hogy vártad…
Mosolyogj és mond hogy te is láttad…
Érezted azt hogy ismeretlenként…
Éreztem s érzem kettőnket egyként…
Elmúlt már az idő…lement a nap…
S most nélkülem lépett elő az égi had…
Pedig szükségét érzem hogy segítsen…
Hogy magam a bíbor sugarakba merítsem…
Hogy ne őröljön fel a mostani érzés…
És hogy igent kövessen a feltett kérdés…
Önző vagyok tudom és fáj…
Hogy minden rólad sugárzó báj…
Belém mart és a bőröm alatt…
Egészen a szívemig szaladt…
Fáj hogy ezzel nem gondolok rád…
Hogy neked lehet mindez csak vád…
Hogy bánatot okozok mindazzal amit érzek…
De nem tehetek róla…így csak lassan elvérzek…
Álmok világa…visszatér már megint…
De nem lehet csak az a lelkem szerint…
Mert a bizonytalanság éget és mégis félek…
Ez talán egy álom és egyszer magamhoz térek…
Már csak azért aggódom milyen véget érünk…
Hogy most túl tisztára mostam a lapokat…
És elveszítjük azt is amit barátságnak vélünk…
Ha csak én vagyok aki szívéből többet adogat…
Nem lesz ez sem remekmű de nem is érdekel…
A polcokon az érzéseim amúgy se férnek el…
Nem tudhatom mi lesz hisz’ a jövőbe nem látok…
De tudd meg ha kell rád akármeddig várok…
