Papírra betűként agyam szülte gondolat…
Most csak én vagyok ki gondosan oltogat…
Én nem várom el hogy miattam boldogabb legyél…
Ha már csak a soraim olvasod az mindennel felér…
Én azt írom le amit átélek és látok…
Gondolkozva azon hogy ez áldás vagy átok…
Mert megélek dolgokat amiket lehet nem kéne…
Itt emberek vadásznak emberek lelkére…
Ez 2008 és nem ’48 vagy ’56…
Amikor büszkén vállaltad volna hogy magyar vagy…
Most meg ülve maradsz ha a himnuszt hallod…
Nemzeted szava helyett a pénz szavát vallod…
Sajnos ilyen a világ becsületet nem tanulsz…
De a hatalom szagára nyomban megvadulsz…
Én is a pénz után hajtok félreértés ne essék…
Álszentség miatt nehogy soraim eltemessék…
A különbség csak annyi én tudom mi a mérték…
Számomra az árulás közel sem emberi érték…
Én szemtől szembe megyek problémáim elé…
Hogy közelebb jussak legvégső célom felé…
Ez van akkor is ha nem tetszik mit mondok…
Szomjamat enyhítem s újabb bort bontok…
Már csak pár sor van hátra és indulhatunk végre…
De azért búcsúzóul még felnézek az égre…
