Izzó jellé változtál…
Amióta távoztál…
Lehet hogy még nem tudod…
De elviselni nem bírod…
Ha minden cérna szakad…
És sebeimből vér fakad…
Bíbor fényem benned marad…
Így képzeld el mindig magad…
Újjá rajzolni mi szép volt képtelen a tudat…
Nekem már az ösztönöm mutathat csak utat…
Áttörhetetlen az akadály…
Hisz az elmúlásra nincs szabály…
Megjósolták réges-rég…
Minden emlék izzón ég…
Folytatni mit elkezdtél…
Félteni mit terveztél…
Minden reggel ébredni…
Minden nappal végezni…
Mosolyogni és adni a szépet…
Tiszta hanggal festeni a képet…
Pedig nem én vagyok tudod jól…
Ki másnak bőrében bujdokol…
De nem tehetek semmi mást…
Egymagam dalolok hogy lásd…
Itt vagyok még mélyen lent…
Talán figyelnek még odafent…
S tudom az idő elhalad…
Emlékem örökre megmarad…
