Nem egészen értem…
Elkábulva hogyan éltem…
Nem látva át a zuhatagon…
A szivárványszínű ostoba falon…
Visszagondolni is fáj…
Mennyit jelentett a táj…
Amit elém idéztél…
Kettős arcú báj…
Most itt állok a széthullott világ romjain…
Barátomként ismertem hiszen a foltjain…
Ott maradt kezed nyoma…
Elfutnál előlem de nem tudsz már hova…
De nem kell hogy félj…
Haragom már oda…
Rajtad nem segít a csoda…
Többé már soha…
Így hagyom hogy új életet élj…
Újabb mázos utakra kélj…
Azonban bármennyire ismerlek…
Nem egészen értem…
Mi nem volt jó ebben az egészben?
