Kezem fejemre téve fekszem…
Elfeledhetetlen időkbe teremtem…
Hangom hiszen ő az egyetlen…
Ki még most is száguldva jár…
Nem moccanok és ez az mi fáj…
S ne mondd nekem hogy így van ez jól…
Nem lehet…
A szavak hatalma hozzád is szól…
Meglehet…
Nem vagyok már ugyanaz az ember…
De nézz körül változni ki nem mer?
Lesz e valaki ki megítélésben pazar?
És ha mégis lesz elérni hogyan akar?
Béklyóim közt szabadságra leltem…
Az Egy hívó szavára feleltem…
És megvallom bölcsebb lettem talán…
Csak mozdulatlanságom maga a halál…
