Mögöttem az utca ellőttem a tér…
Mögöttem az erő s kegyelmet kér…
Igen ő kér kegyelmet tőlem a gyengétől…
Már kiesni látszik az égiek kegyéből…
Hiába kéri kegyelem most nincsen…
Nem osztozok többé semmilyen kincsen…
Te is itt vagy most látom…
Figyelve tanulsz…
Győztesként csak azt várom…
Mikor megvadulsz…
Elborít az érzés megtagadni nem tudod…
Nem kell több kérdés a válaszokat kapod…
Önkéntesen adják hiszen félik a bosszúdat…
Bíborlevél vesszővel készítik koszorúdat…
Ketten vagyunk már csupán…
Mégis ez is már túl sok…
Öldöklés lesz ezután…
Elhiheted nem túlzok…
Nyugodtan tanulj csak tőlem…
Ne kérj szépen csak vedd el…
Nézd győztes lett belőlem…
S szégyenkeznem nem kell…
Bosszú édes bosszú…
Keblemre ölellek…
Vállamat válladnak…
S már ketten örülnek…
S most pusztaság az utca…
Nem kavargó rengeteg…
Indulj el újabb utadra…
Én leszek majd fegyvered…
