Szíveden a félelem hangja táncol…
Hiszen te sem vagy ki fény nélkül lángol…
Látod megérett az idő arra…
Hogy egymagad indulj el a harcba…
Az idő mélyén önmagadra lelj…
A becsületed védelmére kelj…
Mert ha azt hitted eddig volt nehéz a lét…
Ez lesz az élet ami álmokat tép szét…
De nem adhatod fel hiszen…
Nincs minden veszve…
Nézz körül bátran…
És találj a kezemre…
Mert maradtunk még páran…
Kalandokat keresve…
E hatalmas világban…
Arra gondolsz hogy engem egyedül ha látsz…
Félve bár de nyugtalan szívemre találsz…
Mert én is ott vagyok néha…
Bevallom ott…
Ahol az érzés nem maradhatott…
És fájdalommal teli könnyeket ejtve…
Visszagondolok minden együtt töltött percre…
És hiányzik minden amit lezártak az évek…
Az egyszerű hangú de tökéletes képek…
Nem zavar ha emiatt gyengének vélsz…
Tudom hogy benned is ott suttog a félsz…
