Hűvös nyári eső mossa arcom…
A nap helyettem vívja meg a harcom…
Hisz az utat amit kijelöltél nekem…
Az alkony mossa el kedvtelen…
És így az esőben állva…
Élvezem a nyugtató cseppeket…
Büszkén és bőrig ázva…
Feledhetem a tetteket…
Mindent ami valaha engem jelzett…
Mindenkit aki valaha engem jegyzett…
Mert néha öröm a legszörnyűbb bánat…
Csak a jelen pillanat ami nem várhat…
Hiszen a jelen gyorsan múlttá foszlik…
Fejemből emléked bíbor köddé oszlik…
Így isteni jellé válik a pára…
A nyár lesz a boldogság vára…
Mert megvan minden egyes karát…
Mögöttem áll minden fontos barát…
És tudnotok kell el soha nem felejtem…
Hogy mindig ott voltatok mellettem…
