Elég legyen most már a sok vérrel festett képből…
Vázolom magamnak ahogy nappal lesz az éjből…
Aztán megint vérrel festem újjá régi képem…
Mert a megoldást a tettek mezején remélem…
Háborúban állok s bajtársaim szépen…
Sorakoznak mellettem a vakító fényben…
Tisztelet és Becsület a két szárnysegédem…
Ha megint én nyerek övék lesz minden érdem…
Szemben az Irigység és a Rosszakarás nevet…
Ők is a részeim hiába nem nyernek teret…
A következő csatában lehet hogy nem nyerek…
Így kapnak akkor ők is a szívemben helyet…
Veszíteni is tudok, megtanított az élet…
Emelt fővel nyugtázom az újabb vereséget…
Torz kacagással vetek az érzésnek majd véget…
Ekképp festem újra a rég megfestett képet…
Kitüntetést nem kaptam, rangom csak a lelkem…
Bár mindezek ellenére felettesem nincsen…
Hiába vártam másra csak háborúra leltem…
Békét óhajtani már erőm s kedvem sincsen…
