Itt ülök egymagam…
A csönd hideg sebet ejt rajtam…
Távolról egy ismerős hang hallatszik…
Talán egy barát…
Nem…
Ez én vagyok…
Magamat hallom a csönd leple alatt…
Nem értem…
Nem értem mit mondok…
Talán nem is érdekes…
Nézem őket…
Nézem a gondolatokat…
Csodálattal töltenek el…
Ahogy fakó árnyként suhannak a fejemben…
Rendezetlenek…
Nagyon…
Káoszba fulladnak…
Mégis ez a káosz alakítja ki a végső képet…
ENGEM...
Távolról egy ismerős hang hallatszik…
