Alkonyszín tollvonások

Elveszetten kószálok megint ma éjjel… Emlékeim vezetnek aprócska fénnyel… Ismerős a helyzet meglepő dolog… Egyik láb a másik után andalog…   Nem értem miért de ma is háborúztam… Ujjaimmal megint véres csíkot húztam… Felszegett…

Békét rejt a szívem s nem a vérre szomjas… Te is lehetnél az aki a szememből olvas… És nem kéne közönnyel hozzám fordulnod… Szerinted van értelme ellenem harcolnod?   Az egy dolog hogy te úgy érzed nálam is jobb vagy… Magad festett képben…

Dörög az ég és esik az eső… Talán lelkem kivetülése ez a természeti erő… Fáradt vagyok ezért írni sincs már kedvem… Álmatlanság ellened már mindent megtettem… Sok dolog van amit talán túl jól értek… Körülöttem fekszenek a felhúzható…

Magamról mondom: link ez az ember… Ti meg azt mondjátok hogy bolond… Stressz helyett türelem a fegyver… Mindenki az első helyért tolong…   Az első hely az enyém… Bár rendszerint én vérzek el… Csalni te fogsz s nem én… És ha…

  Délre jár a Nap s égeti a szemem…Védekezésképp arcom elé teszem a kezem…Nem segít már ez sem, elmúlt már az éj…A napsugarak útja ujjaim közt mély… Lábaimat gyorsan egymás után teszem…Arccal a mélyben lehajtom a fejem…Most nincs…

Megállok most itt és magamra nézek… Itt nőttem fel s most mégis semmit se érzek… Ez volt az a hely ez volt az a tér… Ami azért szívem mélyén még mindig sokat ér…   Itt nőttünk fel anno ide tartozunk örökre… Az első barátságok amit…

Csuklyás köpeny lobog az éjben… Kétes csata hallatszik a szélben… Békére hívó angyal sikolya nyúl értem… Hiába figyelek hangját mégsem értem…   Horizontra rajzolt alakra hiába néztem… Akárhogy siettem őt soha el nem értem……