Üdv mindenkinek!
Kedves fiúk és lányok, barátok és család meg mindenki, aki arra vetemedik, hogy ezt az oldalt felkeresse vagy akit csak véletlen vetett ide a sors!
Itt megtalálhatók az én kis bíborba borult elmém kivillanásai fiatalkori lázadozásban, érzelmekkel ill. tapasztalatokkal fűszerezve...
Legyetek hát üdvözölve egyszerű soraim világában...
Dús hajam büszkén lobog…
Ahogy szívem ritmusra dobban…
Letűnő rozsdás korok…
Életet sötétséggel hoztam…
Keresés
Friss topikok
P.Gáspár:
Le a kalappal. Megint. Ismét. Állandósulóan. (2010.03.16. 00:36)...Rómeó és Júlia...
P.Gáspár:
Bármit mondasz, nem én kezdtem,
Megütöttél hát visszaütöttem
Miért képzeled, hogy vihogva léphetsz... (2009.11.22. 20:35)...Psziho...
justbalazs:
igen igen megtaláltam és le is szedtem:)! örülök h tetszik pedig ez most nagyon spontán jött és vl... (2009.10.21. 11:08)...Valmont Vikomt tollából...
suKebóka:
most is le kellene törölni... (2009.05.22. 17:28)...Örök emlék...
Bosszúm tőre egyszerű de éles… Rajta a méreg forró és édes… Ígérem haragom nem lesz majd véges… Mert nem felejtem hogy vérem voltál… A sebeim közt vagdalkozva jártál… S ellenséggé nyugodt szívvel váltál… De bíbor szemeim…
Fáradt vagyok s mégis merész… A büszkeségem az egyetlen rész… Mely ha kell s ha nem kérem… Bennem van és életre kész… Olyan mint a tiszta vérem… Maga a biztonság és egyben a vész… Fáradt vagyok s mégis élek… Minden nappal útra…
Reményteli kezdetek… Ezek melyek kellenek… Most minden új lesz és hátha… Te leszel ki nem küzdött hiába… Az aki eléri végső célját… És megmutathatja igaz valóját… Íme én is itt állok… Fáradtan bár újult erővel... Ha kell…
Nem érheted… Te vagy ki őserővel… Tűzzel próbálsz utat törni… Szabadságot vággyal idézni… S mi közétek áll gyorsan elűzni… Én voltam ki kiengedett… Elméd börtönéből a fény felé vezetett… Az egyetlen aki birtokba…
Nem látja más hogy mennyire bús ma… Magánya hideg jégként mar a húsba… Ha tehetné saját magát kötné gúzsba… Tudta árnyként harc és hév lesz a múltja… De nem bánja mi lett életének útja… Éberen még mindig az egyetlent várja……
Nincs minden hiába… Messzeségben alkuvón megállva… Hatalmas csendet kiáltva… Szólok én az egyetlen… Ki nem egyszer hibázott… S másoknak kegyetlen… Arcát elfelejthetetlen… Rúnákba vésve vitázott… Ég felé annyi átkot…
Nem kell más csak annyi… Hogy legyen erőd nem feladni… Végy példát róla tisztán és büszkén … A turulról aki szárnyal senkitől se függvén… Emelt fővel vállald hogy ki vagy… Hisz véred téged el soha nem hagy… Látod ő is egyre…
Halott már az éjszaka… Csak ő van talpon egymaga… Egyedül a sötétségben… Amely kezét fogva tovalibben… Érzi ez a hely, ez maga… Ahol nem érheti baja… Utol s nem kell csatát nyernie… Pedig régen élvezte de mennyire……
Szét nézek s semmit se látok… Bíbor szemmel az ég felé kiáltok… Hát ennyit ér ha melletted kiállok? Árnyékok közt suhanva jártam… Ezernyi színes fénysugarat láttam… Hát segítséget mindhiába vártam? Számtalan harc veszett kárba……
Már nem ülök egymagam… Már ül mellettem valaki… Régről ismerős mosolya megtöri a csendet… Nem fáj már semmi… Tőled végem van s ennyi… Karjaid közt átfonva lenni… Megannyi egyetlen mosolyt keresni… Barna hajzuhataga zuhan a…
Itt ülök egymagam… A csönd hideg sebet ejt rajtam… Távolról egy ismerős hang hallatszik… Talán egy barát… Nem… Ez én vagyok… Magamat hallom a csönd leple alatt… Nem értem… Nem értem mit mondok… Talán nem is…